Anyák napja alkalmából, szeretettel

Május első vasárnapja anyák napja. Ez idén május 2-re esik, utoljára 11 éve ünnepeltük ugyanezen a napon az anyákat, nagymamákat, dédiket. Habár az év minden napján igyekszünk a kedvükben járni s kedveskedni nekik, anyák napján mégis ünneplőbe öltöztetjük a szívünket, és úgy köszöntjük őket, szeretettel, tisztelettel.

Emlékszem, egészen kicsi lányka voltam még, mikor dédit figyeltem, hogyan főzi a szappanokat. Máig az orromban érzem az illatokat, amik a konyhában lengtek szappanfőzés közben.

Még kislánykoromban

Emlékszem, egészen kicsi lányka voltam még, mikor dédit figyeltem, hogyan főzi a szappanokat. Máig az orromban érzem az illatokat, amik a konyhában lengtek szappanfőzés közben. Dédi pedig csak mesélte és mesélte a lépéseket, mi miután következik, mit mennyi ideig és hogyan kell tenni. Én pedig árgus szemekkel figyeltem őt. Ő volt az én valósággá vált mesehősöm, aki, mintha a mesekönyvek lapjai közül lépett volna elő a maga teljes valójában. Ő volt az én jótündérem.

Nagymamám a déditől, anyukám nagymamámtól, én pedig édesanyámtól örököltem a természetes kozmetikumok szeretetét, előállításuk iránti érdeklődést és kíváncsiságot. 3 generáció óta van ez így, s ahogy a kislányomat elnézegetem, ő sem fog kimaradni ebből. Néha azon kapom, hogy úgy néz engem a napi arc- és testápolás rutinom közben, ahogyan annak idején én néztem az édesanyámat. Szinte megbabonázott, milyen könnyedén simította arcára a krémet…sosem felejtem el. Minden kencéjére kíváncsi voltam, tudni szerettem volna, mi mire való. Liza éppen ilyen. Gyermekkori önmagamra emlékeztet.

Illatok, emlékek anyák napján

Az egyik legmeghatározóbb nosztalgikus illat számomra a kakaóvajé. A nagymamám naptejére emlékeztet. Nyaranta, mikor alig vártuk már, hogy fürdőruhára vetkőzzünk és megmártózzunk a tó hűs vizében, de persze meg kellett várnunk, míg a mamám beken minket naptejjel, s még akkor sem vethettük bele magunkat a habokba, csak ha már megszáradt a bőrünkön a krém. Az az illat felejthetetlen, a nyár, a nap és a kakaóvaj összetéveszthetetlen aromája. Van, amit örökre megőriz az ember elméje és ezek az élmények éppen ilyenek.

Ahogy közeledik anyák napja,

Generációk közötti egyensúly

Azt, hogy a generációs különbségek mennyire könnyen áthidalhatók türelemmel, megértéssel és egymás felé fordulással, mi sem bizonyítja jobban, hogy a dédnagymamám puszta jelenléte mekkora hatással volt a felnőtt életemre. Ugyanezt gondolom a nagymamámról és édesanyámról is. Mindannyiukról tanultam valami fontosat, amit magammal vihetek az úton. Mindegyikükről valami mást, de mégis meghatározót. Talán, ha gyermekkoromban nem varázsol el dédi azzal, hogy saját magának főzte a szappanokat, most bennem sem lenne ekkora elhivatottság a natúrkozmetikumok iránt. A másokon való megsegítés, a „segíteni jó” érzését is nekik köszönhetem, hiszen ezt láttam, ezt tanultam tőlük szinte észrevétlen. A lényemmé váltak ezek a dolgok, eszmék.

Ma már a saját gyermekeimnek igyekszem átadni mindazt, amit én kaptam annak idején, illetve kapok a mai napig is. Négy gyermekem van, három szép szál legény fiam és egy tündéri, hercegnő kislányom. Édesanya vagyok. Azt remélem, felnőttként ők is olyan büszkék lesznek rám, amilyen büszke én vagyok édesanyámra. Én is ugyanúgy támogatom őket az álmaik megvalósításában, ahogyan engem támogatott és támogat az anyukám. Ott leszek mellettük a boldog pillanatokban, de a könnyeiken is osztozom.

Anyának lenni kaland, gyönyörű és felemelő. Anyának lenni néha fáj. Örök aggódás és örök, kiapaszthatatlan szeretet. Olyan szeretet, amit csak azok értenek meg, akik felelősek a gyermekeikért. Akik néha hajnalban kelnek, hogy kész legyen a tea, mire a gyermekek felébrednek. Akik késő éjjel fekszenek, és a le-lecsukódó, ólomnehéz pillák ellenére is végigolvassák az esti mesét.

Szóljon ez a nap, anyák napja az Anyákról.

Azokról a csodálatos, hihetetlen erejű Anyákról, akik mindig mellettünk vannak, akik nem ismernek lehetetlent, akiknek a szívdobbanásainkat köszönhetjük féltő, óvó gondoskodásuk mellett.